Kibaszott nagy szerencsétlenségsorozat a háta mögött.
Üdvözlet.
Volt már olyan érzésetek, hogy elfelejtettetek valamit. És ha ez az érzés kb. fél óránként rátok tör?
Vagytok annyira szerencsétlenek, hogy naponta elhagyjátok valahol a mobilotokat-pénztárcátokat-lakáskulcsotokat-egyebet?
Na, engem ezzel mind büntet a karmám.
Why?!
Történt ma az az eset, hogy matematika korrepetáláson vagyok. Az anyaghoz természetesen nincs agyam - ez a legkevesebb. Végzek, hazabandukolok, vacsorázom, tanulok, majd bepakolok a motyómba, aztán...
Hol a p*csába van az irattartóm?!
Ez nálam mindennapos, megszokott dolog.
7 éves koromban kaptam elsőnek diák-igazolványt. Hatszor volt azóta.
10 éves korom óta van telefonom, kb 5 volt azóta. Nem vagyok raj. Elhagyom...
14 éves koromban kaptam személyi igazolványt. Azóta nekem ez már a 3.
3 kulcs szükséges az itthoni ajtókhoz. Ebből nekem már 5x3, azaz tizenöt darab kulcsom volt.
Egyszerűnek, és logikusnak hangzik: Engem gyűlölnek a saját tárgyaim. Nem, nem vicces, a bolondját járatják a köcsögök folyton velem.
Jaja, na ugye nagyon pánikba voltam esve. Felkaptam valami göncöt, és visszaszaladtam matektanárhoz, hátha. Semmi. Megyek haza, félve hogy mi lesz, mert anya nagyon lecseszett. Zsebre dugom a kezem, mert fázik. NEM OTT VANNAK AZ IRATAIM.
Olyan rohadt idegbeteg lettem, nem túl szép látvány :"D
Ez csak a vezető hírem volt. A mai napom egy totális káosz.
Töriből feleltem, hát, valami borzalmas volt. Ritkán felelek ennyire szart. 3mas lett az osztályzat.
Elég a kesergésből! Többet nem írnék.
csók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése