Aztaa.

Sikerült! Rávettem magam! És tényleg :)
Sziasztok. A blog újra beindul.


Mint azt már tapasztalta az ember, nem vagyok tulajdonában annak az erénynek, amit rendszerességnek hívunk. Oda se neki :D.
Vannak viszont olyan pillanataim, amikor hirtelen eszembe jutnak bizonyos dolgok, amiket elfelejtettem. Mint Neville Nefelejcs-gömbje: Elkezd izzani.
Elfelejtettem megosztani a nagyvilággal, hogy biza', már más a hajszínem.
A körömszínem.
Más cigit szívok.
Kiszúrattam 1. piercingem.
Elmondhatom, hogy párkapcsolatban élek, immáron kemény fél napja.
Írtam pár verset.
Vettem pár nagyon szép ruhát és kiegészítőt.
Jelenleg meg vagyok fázva.
Egy banda énekesévé váltam :3


Ezek mind-mind most kimaradtak az életedből. Nem mintha olvasnád, kedves Idegen. De most bepótolhatod, garantálom :)
Szóval, ez mind azt jelenti, hogy 2napi frissítések ismét várhatóak. Csak hogy lehessen mindig valamin csámcsogni, Cseresznyéim.


She sell sea shells on te seashore. Oh really? Are u MAD?. Oh Yes, of course. Why don't remember? I dont know.
/blingbling/

DOBOST KERESÜNK!

Sziasztok! Egy felhívásom lenne :)
Szereted a The Gossip-et? Vagy a magyar alternatív bandákat (Péterfy Bori, Kispál, és még oly sokan)? Esetlek Muse, Coldplay, Linkin Park?
Alternatív rock, illetve rockabilly stílusú bandát alapítanék egyik ismerősömmel :)(mindketten 15 évesek vagyunk, szóval életünk teljébe XD) 
Ének, gitár megvan. DOBOST KERESÜNK!
Egyenlőre csak megbeszélésre, hiszen a tag Budapest 14. kerületében lakik. Ha volna kedved (vagy ismerősödnek), jelentkezz nálam :)
ITT: bananaa.power@gmail.com
VAGY
Facebookon írj nekem :) (ott láthatod jobboldalt)

Alkalmi

Üdvözlet.
Két idegrohamom közt írok nektek. Szeretem a blogomon taglalni általában, mennyire mélyen szomorú, fusztrált, ideges vagyok. Viszont most másról is szó van :D
Összegyűjtöttem 10 álmomat. Azt tervezem, ezeket életem végéig teljesíteni fogom. Adok magamnak rá...30 évet. Csak hogy ne legyek olyan szigorú.

- Beköltözöm egy napra valamelyik Hipermarketbe. Én a maglódi Auchant szemeltem ki.
- Készítek egy portfóliót, magamról.
- Szeretném tökélyre fejleszteni a rajztudásom, hogy tudjak ruhákat tervezni.
- Kiadok egy verseskötetet, vagy novellát.
- Nyitok egy tabákot, vagy kocsmát, vagy szexshopot, vagy könyvesboltot, vagy antikváriumot.
- Lesz egy saját dalom.
- Megtanulom a sminkelés minden fortéját,
- Elvégzem az egyetemet.
- Megtanulok vezetni.
- ÉS VÉGÜL: Abba fogok belehalni, AMIT (és nem AKIT) szeretek : D

Hú, ez aztán sok infó rólam, nem? Tudom, tudom, ne is mondjátok.
Most próbálok minél több álmot célul tűzni, mert a végén még összeomlok. Úgymond, jobb napjaim is voltak már.
Alszom, felkelek, iskolába megyek, hazamegyek, alszom. Ez aztán eseménydús, nem? Ezt a manővert művelem nap, mint nap.

Szerintem akkor fogok írni, amikor az 1. álmot teljesítettem : ) (dehogyis)

valamiért nagyon tetszik:

A jóból is megárt a sok

Üdvözlet.


Ez olyan, mintha annyit ettél volna a kedvenc sütidből, hogy rosszul lettél tőle. Valami ilyet érzek most a zenével kapcsolatban.
Ezt tényleg bűn mondani? Szerintem is.
De konkrétan rá nem bírok nézni most a kottáimra. Pedig nagyon-nagyon kéne. Holnap teszem le a szolfézsvizsgáimat. És áhh és fúúj és takarodjatok szemétláda népdalok és nagyon utállak titeket.
Meg tudom csinálni a vizsgát, mert a tudásom azért meg van hozzá. De konkrétan az időm kevés.
Persze, nem olyan nagy dolog végül is, hogy 20 dalt elénekelj, leírj ABC-s illetve, szolmizációs hangokkal. De vészesen kevés az időm. Ma kaptam meg a dallistát.
Úgy döntöttem: LESZAROM.


A mai napom egyébként elviselhető volt. Az elejét leszámítva még ébren is bírtam valahogy maradni. Vicc lesz, hogy egyre többet alszom...
Lassan holtkóros lesz belőlem. Nehezen alszom el, és egyre fáradtabb vagyok. Próbálok mostanában leszokni a kávéról, de nem fog összejönni. Inkább kávézom.
Kéne már nagyon egy füsti is. Hiányzik.


Anyám ma elég érdekes kijelentéssel jött. Azt mondta: Elmehetek bulizni, ha velem jön. Ne röhögtess már basszus.
Bár, ha ez az ára hogy LM.C-n ott legyek májusban, istenúgyse, megteszem.


Na, a zene a szófosásomat is elvette. A viszont látásra.

Hétvége.

Üdvözlet.


Én eredetileg utálok moziba járni. Nem csak, hogy drága, de még olyan dologra is adom ki a pénzt, amit otthon, a legnagyobb kényelmemben meg tudnék oldani: Popcornt csinálni nem nagy ügy, filmet letölteni sem.
De ez a véleményem tegnap egy szempillantás alatt megváltozott, ugyanis barátaim kedves tábora berángattak a Jack és Jill-re. És mit ne mondjak, felettébb kellemeset csalódtam a filmek világában.


A Jack és Jill-nél jobb film nincs! Imádlak Adam Sandler *-*
Kb. sírva röhögtem az egészen, te jó ég...
Persze voltak momentumok benne, amik nemigen fogták meg a képzeletem, pl. h mindenki zsidó, dehát ez legyen az én bajom. Attól még remekmű.


A felvezetés: A barátaimmal elmentem Arénába mozizni, utána kajálni. A film remek volt, de a mekizés utána...
Pedig nem ettem sokat!
Vivivel vettem felesbe 1 kuponos menüt. Ez állt 2 Bigmac-ből, 2 Sajtburgerből, 2 Nagy sültkrumpliból, és 2 almáspitéből.
Ebből egy negyed Bigmacet, egy negyed sültkrumplit és a rám eső almáspitét tudtam elfogyasztani. Mert nem sok híja volt, hogy visszajöjjön.
Utána sem mehettem haza, pedig már 7 óra volt. Bátyámékhoz kellett elmennem, akik a belvárosban laknak, így szerencsére annyit nem kellett mennem.
Valami Palesztin követségi előadásra voltunk hivatalosak. Reménykedtem, hogy nem kell az a fullcicoma, amire számítottam. Én naiv hülye: Persze hogy kellett.
Én meg 1 csőnadrág-bakancs-póló felszerelésben megjelentem. Nem kicsit néztek meg.
Az előadás ennek ellenére tetszett. Mivel nem tudok a 2. anyanyelvemen (arabul), ezért egy kukk nem sok, annyit nem értettem, de a zene-tánc megtetszett. Bár ezt magamnak is nehezen vallom be.


Mindenesetre a szombat elég mozgalmas volt :D A mai napom kevésbé lesz az.


Csók.


/Lehet, hogy régi, de ne érdekel. Tőle az abszolút kedvenc./

Akinek nincs esze, annak van ...!

Kibaszott nagy szerencsétlenségsorozat a háta mögött.
Üdvözlet.


Volt már olyan érzésetek, hogy elfelejtettetek valamit. És ha ez az érzés kb. fél óránként rátok tör?
Vagytok annyira szerencsétlenek, hogy naponta elhagyjátok valahol a mobilotokat-pénztárcátokat-lakáskulcsotokat-egyebet?
Na, engem ezzel mind büntet a karmám.
Why?!


Történt ma az az eset, hogy matematika korrepetáláson vagyok. Az anyaghoz természetesen nincs agyam - ez a legkevesebb. Végzek, hazabandukolok, vacsorázom, tanulok, majd bepakolok a motyómba, aztán...
Hol a p*csába van az irattartóm?!
Ez nálam mindennapos, megszokott dolog.
7 éves koromban kaptam elsőnek diák-igazolványt. Hatszor volt azóta.
10 éves korom óta van telefonom, kb 5 volt azóta. Nem vagyok raj. Elhagyom...
14 éves koromban kaptam személyi igazolványt. Azóta nekem ez már a 3.
3 kulcs szükséges az itthoni ajtókhoz. Ebből nekem már 5x3, azaz tizenöt darab kulcsom volt.


Egyszerűnek, és logikusnak hangzik: Engem gyűlölnek a saját tárgyaim. Nem, nem vicces, a bolondját járatják a köcsögök folyton velem.


Jaja, na ugye nagyon pánikba voltam esve. Felkaptam valami göncöt, és visszaszaladtam matektanárhoz, hátha. Semmi. Megyek haza, félve hogy mi lesz, mert anya nagyon lecseszett. Zsebre dugom a kezem, mert fázik. NEM OTT VANNAK AZ IRATAIM.
Olyan rohadt idegbeteg lettem, nem túl szép látvány :"D


Ez csak a vezető hírem volt. A mai napom egy totális káosz.
Töriből feleltem, hát, valami borzalmas volt. Ritkán felelek ennyire szart. 3mas lett az osztályzat.


Elég a kesergésből! Többet nem írnék.


csók.

9. uff

Az szép :O 9 nappal vagyok lemaradva blogolás terén. Sajnálom.
Ja, és üdvözlet.


Hogy az igazat megvalljam, nem igazán emlékszem, milyenek voltak a napjaim. Azt tudom, hogy valamivel barátságosabban kezdtem el az utóbbi napokban viselkedni, 1 barátot elvesztettem, de kettő kaptam, és hogy összetörték az önbecsülésem. Ripityára.


Ugyebár, nekem hála x + 1 a Teleki Blanka Gimnázium összlétszáma, ahol is történelem szakon szenvedek, nap nap után. Persze, élvezem meg minden, nagyon közel áll a szívemhez a történelem, mint tantárgy, mégis: Hiányzik valami az életemből. Lustaságomnak hála, pedig szolfézs órákra sem járok be, de ez nem újdonság.
Mégis: Valami megtört napjaim sűrű mindenségében.
Mégis: Azt érzem, hogy ez egy vihar előtti csend.


Apró, észrevétlen változások, könnyed lélegzetvételek, aztán egyre csak sűrűsödnek, és egyre több, több, több lesz, míg végül eltemet, megfolyt, és voltál- nem vagy többé. Így jellemezném az aggodalmam magját.
Attól félek, zsippzsupp, és amiért eddig megküzdöttem, eltűnik.


Azt nem mondom, hogy nem az én hibámból. Mert mondhatni, egy csődtömeg vagyok. Egy teljes csődtömeg.


Ez az egész depresszív hangulat tényleg mával kezdődött. Történetesen, amikor kijelentették, hogy kettes leszek a kedvenc tantárgyamból: Irodalomból.
Ami természetesen az én saram, hisz 2-es témazárókat írtam, és a röpdolgozataimból is csak az egyik hármas, a másik kettes. Szóval jogos.
Kedves tanáromat (nemét, nevét nem publikálom, ugyebár ez senkire sem tartozik) először is megsértettem, hogy egy -úgymond- WC papírt adtam be dolgozatlap gyanánt. Ami egyébként egy spirál füzet lap volt! Szóval, és ennek dacára megkaptam, hogy az én munkám értékelhetetlen, silány, sivár, ilyesmi. És nagyon félek, hogy ezt a verseimre is megkaptam. Ugyanis, a Tisztelt irodalom tanáromnak meg van a Poemacrux linkje.


Mindent egybevetve, a tanár nem is probléma, mert jogos az osztályzatom, és kedvelem is a tanárt. De körülbelül annyi önbecsülésem maradt az írással kapcsolatban, mint egy doboz joghurtnak.
Ami persze már megint az én hibám: Vagy még el sem olvasta, csak a munkámat tekinti konkrétan sz@rnak, vagy ez egy utalásos hátba rúgás, hogy utállak és kivájnám a szemed, te köcsög.


Apropó kivájás. Cicaa *-*
Megkaptam a 2. cicuskámat. Putyin a neve, még kölyök kandúrmacsek, és a szomszéddal, Fannival közös :3
Íme:

Tündér *----*


Búcsúznék. Túl sokat keseregtem nektek. Holnap friss várható Poemán :3